JOKESZ Antal – Yokes fotográfus, képzőművész > e-mail
Életrajz, szakmai tevékenység
1952-ben született Devecserben. Gyermekkorát Kolontáron és Ajkán töltötte, 1966 óta Veszprémhez kötődik. Eredetileg műszaki pályára készül, de a 70-es évek elején intenzíven kezd foglalkozni a fényképezéssel.
1976 óta szerepelnek munkái egyéni és csoportos kiállításokon.
1978-ban meghívást kap a fotóművész szövetség Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójába (Budapest), amelynek támogatásával sajátos, egyéni felfogásban fényképez, hamar közös utat talál a progresszív hazai és európai művészeti áramlatok képviselőivel. Munkái gyakran kerültek elméleti és szakmai viták kereszttüzébe, ennek ellenére – vagy éppen ezért – a magyar fotóművészet iskolateremtő alkotói közé sorolják.
„A fotográfia mint médium problémája izgatta, a képi pillanat és az idő viszonya; szó szerint csípőből készült felvételeinél a rögzítés véletlenjei, alkotó hibái; a fény megjelenítésének kérdése; a negatív egymás utáni kockáinak sajátos kapcsolata; látszólag esetleges fotográfiákból épített képi filozófiát.” (Műértő, 1999/12.)
1978-tól erősen kötődik a filmművészethez is. A 80-as években egy mozikat üzemeltető megyei vállalat reklám és videó osztályának vezetőjeként számos filmművészeti és reklám kiadvány, illetve periodika szerkesztője és tervezője.
1979-ben a „Prix Air France – Ville de Paris” ösztöndíj keretében fényképezi Párizst, ahol a Párizsi Városháza (Hotel de Ville) díját is átveheti.
1979-től alapítója és animátora a Veszprémből induló „Dokumentum” elnevezésű kiállítás- és kiadványsorozatnak, amely az utóbbi évtizedek progresszív törekvéseinek szemléjévé vált a fotóalapú képalkotás területén.
1983-ban lett tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Művészeti Alapnak
1999-ben „A preparált idő nyomában” címmel jelenik meg fotó- és esszékötete.
2002-ben munkásságát szakmai jellegű állami díjjal (Balogh Rudolf-díj) ismerik el.
2004-től aktív szerepet vállal Veszprém város marketingkommunikációjának és arculatának kialakításában.
2014-től tagja a Magyar Művészeti Akadémia nem akadémikus köztestületének.
Az utóbbi évtizedben főleg a megújuló vizuális technológiák nyelvi és mediális sajátosságaival foglalkozik, számos publikáció, tematikus kiállítás, szimpózium, művészeti kiadvány létrejötte fűződik a nevéhez. Az egykor elhíresült fekete-fehér fotóinak kézi festéssel színezett, majd digitálisan is rekonstruált verzióit bemutatták Budapesten (Műcsarnok, Vintage Galéria, Mai Manó Ház), illetve különböző reprezentatív kiállításokon Klaipedaa, Kaunas, Vilnius, Moszkva, Parnu, Lisszabon, Berlin, Halle, Bécs, Aix-en Provence galériáiban, múzeumaiban.